Az 1900-ban alapított, kisvállalkozásból magát kinövő – rövid idő alatt külföldön is ismertté vált – céget 1947-ben államosították. Majd 1991-ben került újra magánkézbe. A ’90-es években új lendületet kapott, technikai újítások kerültek bevezetésre, majd másik gyáregységet is vásároltak, új termékek gyártásába is belekezdtek.

 

A Győri Keksz fénykorát a két háború között, illetve – ha részben összevonva is – a szocializmus évei alatt élte meg.  

 

A nagy múltú cég hanyatlása 2000-ben kezdődött, amikor a francia Danone megvásárolta, majd nagy átalításokba, átszervezésekbe kezdett.

 

(Mellékszálként itt jegyezném meg, hogy „danonék” néhány hónapja még nagyon büszkék voltak a francia mivoltukra. Mára már a következő szerepel a cég honlapján: „Szeretettel köszöntjük a magyar DANONE Tejtermék Gyártó és Forgalmazó Kft. weboldalán…” Egyszerűen kicserélték a francia meghatározást, magyarra! Érdekes. Vagy pofátlanság. Nézőpont kérdése. A tulajdonosi szerkezetben semmi változás nem történt, csupán érzik, hogy komoly igény van a hazai termékekre! És sokaknak fel sem tűnik, hogy a Danone NEM magyar! Szinte hihetetlen…)

 

Mire a vállalat 2007-ben az amerikai Kraft Foods tulajdonába került, a régi nagy márkanevek alatt forgalmazott termékek közül már csak a „Negro” cukor készült az egykori győri „Köstlin gyárban”, illetve egyáltalán, Magyarországon. Minden más külföldön! Ahogy ma többek között Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban. 

 

 

Furcsa, hogy jó néhány bevált termék idővel el is tűnt a kínálatból (Albert keksz még létezik, csak kapni nem lehet). A Balaton szelet pedig - ahogy a Boci csoki is - a Nestlé tulajdonába került. Jó néhány név, pedig már teljesen mást takar, mint régen – vagy mint még mindig egyesek fejében –, például a „Pilóta” keksz már nem pilóta keksz… Egészen más termékeket jelent. A „Vaníliás Karika” is „Pilóta” lett - ki érti ezt -, megjelentek a „Pilóta Pillanatok”, a „Pilóta Csillagok”, a „Pilóta Piskóta Tallér”, melyeknek aztán nemhogy a pilótához, de az eredeti győri kekszekhez sincsen semmi közük.

 

A győri „Kismackóból” pedig „Győri Édes Dörmi” lett. 

 

Az új termékek sorában érdekességnek mondható – a szerintem ehetetlen – a magyar nyelvet kicsit furcsán értelmező „Tuc” keksz, amelyet szó szerint csak forgalmaznak, hiszen az sem nálunk készül, hanem Belgiumban. („Tucc ennél jobbat?”)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

Győrben – már nem az eredeti helyszínen – ma még 40-50 ember dolgozik, végez cukorkagyártást. A valamikor több mint 2500 embert foglalkoztató gyár épületét már eladták. (És azóta le is bontották.)

 

Ezzel gyakorlatilag beteljesült az, amit sokan már akkor megjósoltunk, amikor a francia cég 2000-ben megvásárolta a gyárat, illetve a márkanevet. A munkahelyek megszűntek, a nemzeti büszkeségünk „egy falatját” elpusztították, csupán egy kicsivel több haszonért.

 

Rengeteg régi családi történet is kötődik a győri kekszhez. (Ez nálunk is így van, hiszen édesanyám győri, és magam is rengeteg nyarat töltöttem a három folyó városában…) Így nem csak általánosságban, vagy gazdasági okokból sajnálom, hogy külföldi kézbe került, s hogy tönkre tették, hanem személyes okokból is, a családi múltunk egy morzsáját is felszámolták, félek, hogy örökre…

 

A „Győri Keksz” példája jól mutatja, hogy miért tiltakozunk sokan, ha valami külföldi kézbe kerül, jól mutatja, hogy – általában – arra milyen jövő vár. És hogy azt miért nem vesszük tovább…

 

 

 

Bácska (Bácska Sütő- és Édesipari Kft.)

Detki Keksz (Detki Keksz Édesipari Kft.)

Karamell (Karamell-Snack Kft.)

Körös Kincse (Kincses István egyéni váll.)